Édes Kisfiam

2009 február 22-én egy jó vörösboros marhapörkölt és egy deci finom villányi bor után, úgy döntt, hogy megszületik!

  2009 február 22-én (vasárnap) egy jó vörösboros marhapörkölt és egy deci finom villányi bor után, úgy döntt, hogy megszületik!
Vasárnapi ebéd, együtt a család, finom étel, minden szép és egyszercsak a derekamba hasított a fájdalom....előtte folyton attól féltem, hogy én biztos nem fogom megérezni, ha jön a fájás. (óh dehogyis nem). Anyukámnak mondogattam, hogy picit fáj a derekam, de nem kerítettünk neki nagyobb jelentőséget, mert már máskor is volt (megjegyzem, szerintem csak beképzeltem magamnak) hasonló pici fájdanom. Teltek a percek, az órák, még végül este lett, aztán éjszaka. Én pedig egyedül voltam, mint a kisújjam. Szerencsére éppen akkor volt az oscar-díj átadás, amit közvetített a tévé, így az egyre erősödő fájásokkal nagyjából kibékülve néztem a tévét, miközben szorgalmasan írkáltam a fájások közötti időt.
 Reggel hatkor, mikor anyukám dolgozni indult, montam neki, hogy szerintem bekéne menni a korházba, mert eljött a nagy nap. Az igazat megvallva én még ilyenkor sem hittem semmit, nem gondoltam hogy én aznap (23-án) szülni fogok. Pláne, hogy úton a korház felé még a fájások is abbamaradtak :)  (bár ez hihetetlennek tűnik, de így történt).
A szülőszobára érve fölvették az adataimat, és kaptam egy szülőágyat, meg gimnasztika labdát, amin ücsöröghettem, és rákötötték az nst-t a hasamra. Jól látszódtak már a fájások, és bár iszonyatosan fájt azért kilehetett bírni, és éppen arra gondoltam hogy hát ez nem is olyan nagy szám, amikor jött a jól bevált orvosom, és mondta hogy 2 újnyira kitágultam otthon, de ez semmi és repesszünk burkot. Fogta azt a szerszámot, amit én egy húsforgató ollóhoz hasonlítanék, és kirepesztette. Elöntött a jó meleg magzatvíz. De bizony ez azzal járt, hogy még  jbban el kezdett fájni a derekam.
 Elég lassan tágultam, így bekötötték infúzióban az oxitocint, és közölte a szülésznő , hogy az eddigi fájdalom semmi ahhoz képest ami most jön. 
Leizzadtam, haza akartam menni, és megnemtörténté az egészet. Az a fájdalom, amit átéltem az leírhatatlan és akinek még nem volt benne "szerncséje" el sem tudja képzelni.
Mikor már úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, jött a doki és közölte, hogy akkor most megszüljük a babát. Számomra elképzelhetetlennek tünk, hogy azokba a görcsös fájdalmakba hogyan tudok belenyomni, de úgy kellett. Nincs mit szépíteni, nagyon szenvedtem. És amitől a legjobban féltem a gátmetszés, azt megsem éreztem. Az orvos rátehénkedett a hasamra és úgy próbálta ő is kinyomni belőlem a babát, mindeközben premier plán-ban végignézték a szülésemet vagy 15-en ami akkor egy csöppet sem zavart, de vsszagondolva...hajaj...
13:45 perckor megszületett az én drága egyetlen kicsi manófiam, 3850g-al és 56 cm-el. Az egészből csak egy lila lábra emlékszem, amit megfoghattam (mert azt tolták az arcomba hogy "nézze anyuka milyen szép") és már vitték is a vizsgálatokra. Anyukámat (aki mellesleg végig ott volt velem, és nagyon-nagyon sokat köszönhetek neki), küldtem is utánna hogy nehogy szem elől veszítse.
Aztán én azt hittem ennyi, de még meg kellett szülni a méhlepényt, és utánna összevarrtak. Enni kellet egy kicsit, meg jó sokat inni, és odahozták hozzám. Már llegalább 2 órája nem voltunk együtt, holott 9 hónapot összevoltunk zárva egy testben. Az enyémben. És most külön utakon fog járni, kétrészre szakadt a szívem és az egyik már a testemen kívül dobog! ANYA LETTEM! És csak remélni tudom hogy olyan jó leszek, mint az én anyukám volt velem...


Weblap látogatottság számláló:

Mai: 1
Tegnapi: 4
Heti: 6
Havi: 21
Össz.: 2 880

Látogatottság növelés
Oldal: Az én szülésem
Édes Kisfiam - © 2008 - 2024 - bazs.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »